A hazai mobilfizetési forradalom 2009-ben a mobilparkolással kezdődött. És ezzel nem csak véget is ért, de egyelőre zsákutcának is tűnik. Nem csak Magyarországon, de nagyjából az egész világon, dacára annak, hogy már tíz magyar mobilfizetési app van a piacon, és folyamatosan jönnek az újak. Vajon igaza van Steve Jobsnak, abban, hogy a mobilfizetés irányát a felhasználók szokásait firtató piackutatásra alapozni zsákutca? És INOTAY Balázsnak és SUPPAN Mártonnak abban, hogy a mobilfizetésnek a jelenlegi formájában “lefőtt a kávé”?

Az a hír járja, hogy néhány hazai bank vadul egyeztet valamelyik gigásszal, annak mobilfizetési megoldásának magyarországi bevezetéséről. Kis lépés ez az Apple-nek, a Google-nek, vagy a Samsungnak – egyelőre nem tudni melyik lesz a befutó. Óriási lépés azonban annak a valamivel több, mint félmillió magyarnak, akik térdelő rajtban várják, hogy a pénztárcájukat eztán a telefonjukban hordhassák.
A mobilfizetés gondolata több, mint másfél évtizeddel korábban abból fakadt, hogy hamarabb vesszük észre, hogy nincs nálunk az imádott készülékünk, mint a pénztárcánk. Igazán gyökeret azonban az okostelefonok elterjedésével eresztett.
Hosszú még az út addig, hogy annak biztos tudatában indulhassunk el otthonról egy mobiltelefonnal, pénz és kártya nélkül, hogy mindenhol biztosan fizetni tudunk.

Feri fizikus. Több kereskedési algoritmust is írt. Egy ideje pedig a fintech pályán mozog. Nincs egyedül. Marcik, Barnabások, Alexek, Balázsok, Tamások, Janik fogalmazzák meg a különvéleményt és kínálnak alternatív megoldást pénzügyeink kezelésére, pénzküldésre, mobilfizetésre, megtakarításaink kezelésére stb. Kik Ők, kik alkotják ma a hazai fintech ökoszisztémát?
Lemák Gábor nemrégiben egy konferencián bankszakembereket kérdezett, hogy a világban egyébként jól ismert fintech cégeket ismerik-e? A válasz eléggé lesújtó volt, a résztvevők alig tíz százaléka válaszolt igennel. Magyar viszonylatban még döbbenetesebb a helyzet.

Rum, nádcukor, mentalevél, ásványvíz, lime és jégkocka. Külön-külön is használhatóak, de együtt olyan ízharmóniát alkotnak, aminek nehéz ellenállni. Ezek ugyanis a mojito, az egyik legkellemesebb koktél „alkatrészei”.

Prepaid kártyához jutni a világ egyik legegyszerűbb dolga. Legalábbis annak, aki tiszta lappal játszik. Bizonyos fajtáihoz elég csak néhány adatot megadni. A neveket azonban a szolgáltatók különféle listákon futtatják át, a gyanús, valamely szerv adatbázisában szereplő nevek azonnal fennakadnak. Persze előfordulhat véletlen adategyezés is, ilyenkor további, még szigorúbb azonosítás történik. Ilyen egyszerű például terroristát fogni prepaid kártyával.

Ha van pénze azért, ha nincs pénze azért, de a legtöbbünk bankol. És több az elégedetlen ügyfél, mint az elégedett, mert a bankok szeretnek visszaélni a helyzetükkel. Már nem sokáig, pár hónap és úgy válogathatod össze a banki szolgáltatásokat, mint a ruházatodat, nem mindent egy helyről, mindent onnan, ahol azt kapod, ami szeretnél. Hogy a bankok ennek örülnek-e? Nyilván nem, pedig hosszú távon ez nekik is jót hozhat.
Az Európai Unió nemrég elfogadott pénzügyi irányelve nem hogy nem vágja a fát az innovatív szolgáltatásokat nyújtó fintech cégek alatt, de a bankokat is igyekszik rávenni a megújulásra. Vajon képesek lesznek-e a hagyományos szolgáltatók megújulni, vagy egy-két évtized, és kihalnak, mint a dinoszauruszok?

Valószínűleg kevés olyan ember van, aki nem rezzen össze manapság a bróker, a befektetés szavaktól. Tartalékot képezni okos dolog. Mindezt a párnacihában, vagy a fiókban tartani már kevésbé.
Gordon Gekko majd’ három évtizede azt mondta: “Naponta száz ajánlatot is megnézek. De csak egyet választok.” Ehhez képest Robin Hood nem csak megnéz ezret naponta, de ki is elemzi, porlasztja a kockázatot, portfoliót állít össze. Ráadásul nincs rossz napja, nem másnapos, nem téved.
Ijesztő, vagy megnyugtató, hogy egy okos, hús-vér bróker helyett egy tévedhetetlen robotra bízzuk a pénzünket? Mert nagyon úgy néz ki, hogy Robin Hood megeszi reggelire Gordon Gekkót.

Miből él a kereskedő? Természetesen abból, hogy betérnek hozzá, vásárolnak, fogyasztanak. Jól élni viszont csak abból fog, ha a vevő rendszeresen visszajár, sőt, aktívan használja is azt, amit adott helyen megvásárolt.
Az már világosan látszik, hogy a régi módon egyre kevésbé csábítható a fogyasztó. A sóhajtozáson kívül viszont évek óta nem történik semmi. A fintech cégek viszont nem alszanak, már látják a rést a pajzson.

Az Apple társalapítója, Steve Wozniak szerint az FBI egyszerűen bénázik. “Terrorizmus mindig is lesz és az Apple nem védi a terroristákat” – nyilatkozta.
Életünk jelenős részét a digitális világban éljük – vajon jogos-e a félelme annak, aki ettől inkább távol marad és vajon jól teszi-e, aki teljesen megbízik abban, hogy megadott adatai biztonságban vannak. Amikor egy mobil applikációt használunk, fogalmunk sincs arról, milyen megoldások futnak a háttérben azért, hogy a megadott információk biztonságban maradjanak. Onnantól, hogy megadtam az adataimat a virtuális térben, a felelősség azé a szolgáltatóé, aki megkapta. De honnan tudhatom, hogy válaszolhatok-e a feltett kérdésekre?
A fintech szektor megoldásai még nem keltették fel a netes rosszfiúk figyelmét, a klasszikus banki rendszerek egyelőre még könnyebb prédát jelentenek. De ez nem marad mindig így.

Egyszerűbb és gyorsabb folyamat, a bankoknál akár 60%-kal alacsonyab költségekkel? Hogyan, miként működik a „közösségi” kölcsönzés? Igen, jól hangzik, de mielőtt rácsapod az autót a ankodra, hallgasd meg, mit mondanak a szakértők!
A p2p platformok 60%-kal költséghatzékonyabban helyeznek ki hiteleket, mint a bankok. Ráadásul éppúgy csak közvetítők, mint a bankok. Pontosan mik ezek, hogyan működnek, miért jó ez nekünk és egyáltalán megbízhatunk-e egy ilyen konstrukcióban?