1958-ban debütált az űrbéli trutymó, ami éhes parazitaként zabálta végig egy amerikai kisváros lakosságát. A rózsaszín zselé 1988-ban csapott le ismét egy sokkal kidolgozottabb filmben, a kettő között pedig Larry Hagman rendezett kvázi-folytatást. Tini-horror prototípus vagy pszeudo Scooby-Doo-epizód? Ez A massza.

Hetedik alkalommal rendezik meg a Budapesti Klasszikus Film Maratont, melynek apropóján Ráduly Györggyel, a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának igazgatójával beszélgettünk.

Messze nem ez volt az első szuperhősfilm, sőt még csak Batman mozis bemutatkozása sem, mégis ez bizonyult a Denevérember valódi szélesvásznú debütálásának, amely idén ünnepli 35. évfordulóját, és ami azóta is etalont jelent a képregényadaptációk műfajában. Michael Keaton köpenyes igazságosztója nélkül ma nem volna Sötét Lovag-trilógia, és Batfleck se létezne.

25 évvel ezelőtt, 1999-ben bevezették az eurót, lemondott Borisz Jelcin, megjelent a Nokia 3210, beléptünk a NATO-ba, és olcsóbbak lettek a számítógépek. Eközben pedig egy rakás film került a mozikba; ezekből szemezgettünk, kiemelve a tíz kedvencünket.

1983. szeptember 26-án egy félreértés miatt a Szovjetunió majdnem elindította nukleáris rakétáit az USA felé, ám a szovjet légierő ügyeletes alezredesének kétségei támadtak, hogy valódi-e a támadás. A jelzőrendszer riasztása ellenére nem indított ellencsapást, ezzel alighanem százmilliók életét megmentve. De mi lett volna, ha nem így történik?

Alex Proyas A hollót forgatta, amikor a jelenetek közti átállások során megfigyelte az építők által tologatott díszletek ide-oda mozgását. Elképzelte ugyanezt felhőkarcolókkal, ahogy kinőnek a semmiből, arrébb csúsznak, megcsavarodnak és elfordulnak. Mindez éjszaka, egy téren és időn kívüli scifi-noirban, ahol egy embert gyilkosságért köröznek, ő pedig semmire nem emlékszik a múltjából. Ebből lett végül 1998 egyik legfurcsább filmje, a Dark City.

Ő a törvény, annak arctalan őre, mert sohasem veszi le a sisakját; egyszerre esküdtszék, bíró és ítéletvégrehajtó. Képregényben közel 50 éve létezik, moziban viszont mindössze kétszer láthattuk. Stallone filmje tipikus 90-es évekbeli scifi-akció, némi humorral meghintve, míg Karl Urbané karcos városi gerillahentelés.

Superman és Batman előtt léteztek már szuperhősök, igaz, ekkoriban még nem így hívták őket, viszont sokuk már álarccal fedte a kilétét, ahogy a gonosz ellen harcolt.

A 90-es évek elejétől kezdve egyre-másra készültek képregény-adaptációk, melyek főszereplői hol maszkban, hol saját arccal néztek szembe a rosszfiúkkal.

A szegény ember Han Soloja 1983-ban, egy héttel A jedi visszatér előtt került mozikba. Jóval szerényebb költségvetés és megoldások mellett nem sok esélye volt labdába rúgni a híres űreopsz harmadik része mellett, így annak rendje és módja szerint el is tűnt a süllyesztőben. Nem nagy kár érte, de érdekességnek azért mindenképp érdemes megemlíteni.

1961-ben a szörnyfilmek még nem képeztek önálló műfajt, noha már túl voltunk a King Kongon (1933), a Godzillán (1954) és a Pánik New Yorkban (1953) című klasszikuson. A Gorgo a Pánik... rendezőjének brit-ír koprodukcióban készült filmje, egyike a kevés európai kaiju-moziknak.