A 19. századtól kezdődően a nemzetek közötti harc határozza meg a világunkat. A Bagoly mondja új adásából kiderül, hogy miért van ez, és hogyan lehetne elérni a nemzetek közötti megbékélést. A Fórum intézet igazgatója, Öllős László azonban nem csak általánosan beszél témáról, de foglalkozik azzal is, hogy érinti mindez a szlovákiai magyar közösséget.

Öllös László (1957) A Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Fórum Társadalomtudományi Szemle szerkesztőbizottságának elnöke. Fő kutatási területei a nemzeti és az emberi jogok viszonya, a magyar–szlovák kapcsolatok értékrendje, valamint az európai identitás.

A Selye János Egyetem irodalomtudósa nemrég kapta meg a Magyar Tudományos Akadémia Arany János Fiatal Kutatói Díját. A vele készített podcastból megtudhatjuk, hogy mi az a Doboz-tankönyv, milyen az élményalapú irodalomoktatás és kiderül az is, miért fontos a kortárs populáris irodalom tanítása az olvasóvá nevelés folyamatában.

 Baka L. Patrik (Brno, 1991) Arany János-díjas irodalmár, a Selye János Egyetem oktatója, az SJE TKK Akadémiai Szenátusának elnöke, a Kabóca gyermeklap szerkesztője. Kutatási területei közé tartoznak a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom, a spekulatív fikciós irodalom (alternatív történelem, fantasy és steampunk műfaj), az irodalompedagógia, valamint a pedagógiai kutatások kisebbségi környezetben. Irodalomkritikai és módszertani munkái mellett prózát és verseket is ír.

Az 1956-os magyar forradalom a huszadik századi nemzeti történelmünk kiemelkedő eseménye, amelyhez Csehszlovákiának és az ott élő magyaroknak látszólag csak kevés köze volt. Valójában azonban a forradalom erőteljesen érintette Csehszlovákiát is, a csehszlovák párt- és állami vezetés mindent megtett annak elfojtásáért, a felvidéki magyarok pedig hatalmas figyelemmel és nagy rokonszenvvel figyelték a magyarországi eseményeket. A Bagoly mondja új adásában a téma kiváló kutatója, Popély Árpád beszél 1956 csehszlovákiai vonatkozásairól.

Popély Árpád (1970) történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa, a komáromi Selye János Egyetem történelem tanszékének docense. Fő kutatási területe Csehszlovákia és a szlovákiai magyarság második világháború utáni története.

A Bagoly mondja legfrissebb adásának vendége a testünkben és a természetben zajló biológiai, genetikai folyamatok molekuláris alapjait, az öröklődéssel kapcsolatos alapvető kérdéseket tanulmányozza. Tóth Tar Éva molekuláris biológus, a komáromi Selye János Egyetem Biológia Tanszéke adjunktusa egyebek mellett az örökletes genetikai betegségek gyógyításáról, a természettudományi tárgyak oktatásának kérdéseiről és a tudományellenesség vírusáról is mesél a Fórum Intézet podcastjében.

Tóth Tar Éva (1985) molekuláris biológus. Zselízen született, a pozsonyi Comenius Egyetem Molekuláris Biológia Tanszékén szerzett diplomát 2009-ben, ugyanitt doktorált 2018-ban. Azóta a Selye János Egyetem Biológia Tanszékének adjunktusa, több éven keresztül pedig a pozsonyi Orvosbiológiai Központ munkatársa volt. 2019-ben a Szlovákiai Magyar Tudományos Tanács fiatal kutatóknak járó díját is elnyerte. Kutatóként több szakterülettel is foglalkozik, ezek közül leginkább humángenetikával, pedagógiával, egészségneveléssel és a fenntarthatóság kérdéseivel.

Az utóbbi évtizedekben egyre többet tudni arról, hogyan viselkedtek a vörös hadsereg katonái az általuk „felszabadított” országok területén. Azt azonban, hogy milyen tapasztalatokat szereztek a mai Dél-Szlovákia térségének lakói 1944 végén, 1945 elején az orosz katonákról máig az elhallgatás homálya fedi. Podcastunk új részében Körös Zoltán, a Fórum Intézet kutatója az általa készített oral history interjúk alapján beszél a szovjet katonák viselkedéséről, miközben a legfontosabb megállapítása talán az, hogy hiba volna általánosítani. Egy-egy helyszínen ugyanis attól is függött a viselkedésük, hogy gyorsan átvonultak, vagy hosszabban tartózkodtak-e ott, a Szovjetunió mely vidékről toborozták őket, kaptak-e alkoholt vagy nem, vagy milyen erélyesek voltak a velük érkező tisztek.

Kőrös Zoltán (1982) történész, levéltáros. Vágsellyén született, a nagyszombati Szent Cirill és Metód Egyetem történelem tanszékén szerzett diplomát 2007-ben. A 2007-től 2011-ig a vágsellyei és a nagyszombati levéltár levéltárosa, 2013-tól pedig a Fórum Kisebbségkutató Intézet levéltárosa, történésze. Mint történész az elbeszélt történelem (oral history) módszerével többszáz délszlovákiai visszaemlékezővel készített interjút.

A transzkulturalizmus jelensége a modern irodalomtudomány egyik gyakran hangoztatott fogalma, amely egyaránt magába foglalja a bilingvis szerzőket, a külföldön élő írókat, a többnyelvűséget és a többkultúrájú műveket. Vagyis olyan jelenségeket, amelyek a mai korban egyre több embert érintenek, egyre jellemzőbbek lesznek a világunkra. Podcastunk új adásában Rácz Vince többek között arról is kérdezte a téma egyik legjobb közép-európai szakértőjét, Németh Zoltán irodalomtörténészt, hogy milyen kapcsolat van a szlovákiai magyar irodalom és a transzkulturalizmus között.

Németh Zoltán (Kéménd, 1970) József Attila-díjas irodalomtörténész, a Varsói Egyetem professzora, az Irodalmi Szemle főszerkesztője, a Bázis Egyesület társelnöke. Elsősorban a kortárs magyar irodalommal, a posztmodernnel, az utóbbi években pedig a transzkulturalizmussal foglalkozik. Irodalomtörténeti munkássága mellett rendszeresen közöl verseket is. 

Összeesküvéselméletek vagyis konteók régen (már az ókorban) is voltak, de – legalább is a tudomány szerint – a mai konteók más jellegűek. Bár a podcastban az is szóba kerül, hogy mi váltja ki a konteók létrejöttét, a beszélgetés apropóját azonban egy a visegrádi országokban a témában lebonyolított nemzetközi kutatás eredményei adják. Ennek kapcsán szóba kerülnek a Covid19-világjárványnyal a EU-ellenességgel összefüggő konteók és azok sajátosságai Szlovákiában és a szomszédos országokban. 

Mrva Marianna (1987) szociológus. Dunaszerdahelyen született, a pozsonyi Comenius egyetem szociológia tanszékén szerzett diplomát 2011-ben. A Szlovák Tudományos Akadémia Szociológia Intézetében doktorált 2021-ben, azóta az intézetet tudományos munkatársa. 2023 óta az intézet tudományos titkári posztját is betölti. Emellett a Fórum Kisebbségkutató Intézet belső munkatársa. Kutatóként elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, hogy mi kell az összetartó társadalomhoz. 

Don Juan nevének hallatára mindenkinek a nőcsábász alakja ugrik be, még azoknak is, akik nem olvastak egyetlen Din Juan történetet és nem hallották sohasem Mozart csodálatos operáját. A bagoly mondja 2. évfolyamának első adásában Mészáros András filozófust arról kérdezzük, hogy a ún. irodalmi archetípusok között milyen helyet foglal el Don Juan alakja, honnan ered-e motívum és hogyan változott Don Juan képe az idők folyamán.

Mészáros András (Bélvata, 1949) a kortárs magyar filozófia egyik kiemelkedő alakja, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács elnöke. Fő kutatási területét a magyar iskolai filozófia története jelenti, de sokat foglalkozik a filozófia és az irodalom illetve a filozófia és a szerelem kapcsolatával is. 

A gyerekek és általában a fiatalok olvasásra motiválása nem könnyű. Hogyan látja ezt a kérdést az irodalompedagógus, akit arról is kérdeztünk, hogy mi a jó gyerekkönyv ismérve és mennyire van szabad keze a tanárnak akkor, amikor kötelező olvasmányt ad a diákoknak. 

Petres Csizmadia Gabriella (1981), irodalomtörténész, egyetemi oktató, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának docense. Elsősorban a kortárs gyermekirodalom kutatója, irodalompedagógus. A katedra című folyóirat szerkesztője.

A hontalanság évei a szlovákiai magyar köztudatban a jogfosztottság és az elszenvedett sérelmek időszakaként rögzültek. Ritkán beszélünk azonban arról, hogy a szlovákiai magyarság nem csak elszenvedője volt az eseményeknek, hanem aktív alakítója is: több olyan titkos csoportosulás is működött, amely célja a magyarság érdekvédelme volt. Ezek közül kiemelkedett a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség, amelynek tevékenységéről és a magyarországi Mindszenty-perrel való kapcsolatáról Bukovszky László történész beszél. 

 Bukovszky László (1966) történész, levéltáros. 1988-tól 2003-ig a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának főlevéltárosa volt. 2003-tól 2008-ig a Nemzeti Emlékezet Intézete Levéltári Főosztályának az igazgatói tisztjét látta el. 2008-tól 2010-ig a csehországi Állambiztonsági Szervek (Archiv bezpečnostních složek) Levéltárának volt a főigazgatója, majd évekig a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztosa. Szakterületét elsősorban a közigazgatás-történet és az állambiztonsági szolgálatok tevékenységének kutatása jelenti.