Magyarország H. P. Lovecraft & weird & folk horror epicentruma! ^(;,;)^
Ahogy azt legutóbbi mini adásunkban már említettük (már ha kronológiai sorrendben hallgatjátok a podcastet, ha nem, akkor majd említeni fogjuk), filmek terén kicsit visszautaztunk a múltba, megtalálni azt a pontot, ahol a lovecrafti filmadaptációk szépreményű kezdeményezésekből Azathoth másnapos rémálmába fordultak az irodalmi és stilisztikai hűség helyett hitvány félreértelmezésekkel és domborodó női idomokkal.
Első nagyobb állomásunk a két legkorábbi rejtett lovecrafti adaptáció, az 1963-as The Haunted Palace Roger Cormantől a legendás Vincent Price-szal a főszerepben, mely valójában a Charles Dexter Ward esetének adaptációja, és az 1965-ös Die, Monster, Die! Boris Karloffal a főszerepben, mely nyomasztó angillai házak között dolgozza fel a Szín az űrbőlt némi gótikus beütéssel. A filmek minőségéről talán elmond annyit az az apróság, hogy ezúttal nem volt szükségünk sörre gyors traumafeldolgozás céljából… a többit meg úgyis megtudjátok, ha meghallgattátok a részt.
🎧 Hallgasd meg itt:
🎙️ Erről dumálunk:
🔗 Minden fontos linket megtalálsz itt: https://linktr.ee/theblackaether
Emailt pedig a múltba dobj, vagy add oda Yith ősi faja egyik tagjának, időutazunk!
A Kocka Aether alapvetően a lovecraftiánus geek kultúráról szól, de olykor teszünk kitérőket is, ahogy ebben az adásban is. Lehetőséget kaptunk, hogy megjelenés előtt teszteljük a 100%-ban magyar fejlesztésű Zombie Road asztali szerepjátékot, és egy mini keretén belül elmondjuk a véleményünket.
A Zombie Road egy lendületes, gyorsan elkezdhető, poszt-apokaliptikus túlélő szerepjáték, amelyben kitalált karakterek helyett saját magunkat alakítjuk, a küldetések nem fiktív világokban, hanem a csapat által kiválasztott, valós helyszíneken zajlanak. A hosszú kampányok helyett rövidebb küldetésekre koncentrál, és a bonyolult, sok kiegészítőt igénylő játékmenet helyett egy gyorsan indítható, szórakoztató kalandot kínál. Kezdők és a tapasztalt játékosok számára egyaránt élvezhető.
A ZOMBIE ROAD KÖZÖSSÉGI FINANSZÍROZÁSI KAMPÁNYA SZEPTEMBER 10-ÉN INDUL A GAMEFOUND OLDALON!
Kipróbáltuk, ebben a miniben pedig elmondjuk a tapasztalatainkat.
További Zombie Road infók:
Fhtagn!
Tombol a nyár, és sokakhoz hasonlóan a Kocka Aether csapata is tervezett egy hosszú kirándulást – ezúttal az utóbbi időben kritizált, nem túl kimagasló színvonalú lovecrafti filmek hatására a múltba, hogy szemügyre vegyük a mozivászonra, illetve tévéképernyőkre álmodott lovecrafti adaptációk hajnalát, és felfedezzük, hol és hogyan mehetett napjainkra ennyire félre a dolog.
Utunk első állomása 1965, a Dark Intruder című filmmel, mely eredetileg a The Black Coat névre keresztelt sorozat pilotjának indult, a főszerepben Leslie Nielsennel, másfél évtizeddel azelőtt, hogy beindult volna vígjátékos karrierje. A pilot végül annyira nyomasztónak és rémisztőnek bizonyult, hogy sorozat helyett csak egy egész estés mozifilm lett belőle, holott ha összejön, ez lett volna az első olyan széria, amely megnevesítve használja Lovecraft és baráti körének történetelemeit a Weird Tales magazin rémtörténeteinek stílusában. Hogy itt volt-e még remény, vagy már durvábbat szólt a dolog lovecrafti filmként, mint Nielsen későbbi fingós poénjai, annak természetesen muszáj volt alaposabban utánanéznünk.
🎧 Hallgasd meg itt:
🎙️ Erről dumálunk:
Podcastünk eddigi adásaiban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ha lovecrafti adaptációkról van szó, akkor minél kisebb a költségvetés és minél több kreatív megoldásra kényszerül a stáb, valahogy arányosan javul az eredmény minősége. Ez alapján a H. P. Lovecraft Történelmi Társaság (HPLHS) színtiszta rajongásból és minimális költségvetésből készített filmadaptációinak a valaha készült legjobb daraboknak kellene lenniük. A csapat motivációja az volt, hogy úgy filmesítsék meg Lovecraft két művét, a Cthulhu hívását, majd a Suttogás a sötétbent, mintha azok Lovecraft idejében készültek volna. Előbbit sokan a szerző műveiből készült egyik legtökéletesebb adaptációnak tartják, míg utóbbit… hát utóbbitól már fekete-fehér hangosfilm révén a színészek szava nem, a miénk annál inkább elakadt, de szerencsére találtunk annyi erőt (és sört), hogy megbirkózzunk a feladattal.
🎧 Hallgasd meg itt:
🎙️ Erről dumálunk:
🍺 Amit ittunk:
🔗 Minden fontos linket megtalálsz itt: https://linktr.ee/theblackaether
Emailt pedig kérlek, némafilmes feliratkártyák stílusában, képeslapra nyomtatva küldj!
Bár az utóbbi pár hónap során az időhiánytól az egészségügyi problémákig számtalan nyűg akadályozta a Kocka Aether podcast működését, a csillagok állása végül kedvezett, és úgy tértünk vissza, mint Mérhetetlen Vének az eonokon túlról – vagy inkább helyi elmebetegek az elhúzódott másnapból. Visszatérésünket stílusosan egy újabb filmkritikával kötöttük össze, a streaming szolgáltatókon idén tavasszal hódított Venusszal, mely a found footage klasszikus REC szériát is jegyző Jaume Balagueró alkotása, elvileg (gyakorlatban már persze kevésbé) Lovecraft Álmok a boszorkányházban című novellája alapján. Hogy miért nem tetszett ez a film sem (már azon túl, hogy sznobok vagyunk), és miért fogadta meg Toma, hogy innentől kezdve csak jó filmeket nézünk (Dr. Zoo_Lee pedig ebből következően valószínűleg nem ajánlhat vagy választhat – pedig lennének ötletei) az adásunkból kiderül. A következőre meg remélhetőleg nem kell ennyit várni.
🎧 Hallgasd meg itt:
🎙️ Erről dumálunk:
🔗 Minden további fontos linket megtalálsz itt: https://linktr.ee/theblackaether
Az email címünket pedig még keressük, azt ugyanis valahol Pécsett felejtettük egy kocsmában. Ha valaki megtalálja, írjon emailt.
A sors különös fintoraként, talán a csillagok állásának különös hibájából, de az is lehet, hogy a mélyűr entitásainak ízetlen tréfájából kifolyólag 2024. március 23-ára meghívást kaptunk Nemes Márktól, hogy a pécsi Bar of Legends-ben megrendezett márciusi „Cthulhónap” részeként tartsunk egy élő podcast felvételt – a név kitalálásához nem volt közünk.
A cél az lett volna, hogy beszéljünk a hazai lovecraftiánus szubkultúráról, társasjátékokról, szerepjátékokról, Azilumról, The Black Aetherről, Magyar H. P. Lovecraft Társaságról, szóval mindenről, de a véletlenek különös, számunkra is érthetetlen kombinációjának köszönhetően ittunk pár sört, meg pár geek koktélt. Aztán ittunk még pár sört, és ennek következtében a beszélgetésből az eddigi leghosszabb adásfelvételünk lett, amit még nemhivatalos formában folytattunk a bár zárásáig. Elvileg tartottunk egy kvízt is, de ebben már nem vagyok teljesen biztos, bizonyos részletek a homályba vesztek.
A minőségért és főleg az elhangzottakért nem vállalunk felelősséget, ha pedig hasonló rendezvényt szervezel és van elég söröd, vigyázz, mert potenciálisan felbukkanhatunk. Akkor is, ha nem hívsz meg minket.
Fhtagn!
Köszönjük a Bar of Legends Pécsnek a meghívást és a vendéglátást. Ha arra jársz, ugorj be!
A dolog úgy áll, hogy egy kicsit meguntuk a zseniálisabbnál zseniálisabb rendezőzsenik tökéletesként beharangozott kozmikus filmmesterműveit, és úgy döntöttünk, szétnézünk kicsit az alatt a bizonyos radar alatt. Választásunk a Black Mountain Side-ra esett, amit kivételesen nem énekeltek meg a nagyobb magazinok a tökéletes kozmikus horrorfilmként, sem lovecraftibb alkotásnak Lovecraft műveinél, ellenben RottenTomatoes-on egy erős 80% körül áll, a poszt-horrorok, indie horrorfilmek rajongói és Lovecraft-fanok pedig az egyik, ha nem a legjobb filmként emlegetik, ami az utóbbi tíz év során ebben a stílusban született. Mivel jellegéből fakadóan nehéz róla spoilermentesen beszélgetni, ezért a beharangozónak ezen a pontján kérlek, hogy állj meg, gyorsan nézd meg a filmet, aztán nyomasd az adást és hallgasd meg, mit gondolunk róla.
🎙️ Erről dumálunk:
Ha lovecraftiánus asztali szerepjátékról van szó, a Chaosium-féle Call of Cthulhu ugrik be először mindenkinek, utána a Trails of Cthulhu (esetleg a Cthulhu Dark), amivel nincs is semmi gond, csak hát a sorból gyakran lemarad az egyik legzseniálisabb próbálkozás, a Delta Green, mely annak ellenére, hogy veterán CIA, FBI ügynököket, volt tengerészgyalogosokat és kommandósokat állít szembe a Cthulhu-mítosz és más természetfeletti jelenségek rémeivel, hasonlóan súlyos hangulattal és nyomasztó, horrorisztikus elemekkel operál. A Kocka Aether tagjai Lazarus vezetésével egy ideje már küzdenek az egyik legelső Delta Green kalanddal, melyben a rejtély végére ugyan még nem értek, ellenben TöMa karakterének már sikerült átdöfni a karját és elektrosokkolni, ráadásul mindezt színjózanul és puszta segítőkészségből. Ha ez nem lenne elég motiváció, hogy miért jó a gyakran az X-Aktákhoz hasonlított játék, hát hallgasd meg miket mondunk róla.
Linkek ahhoz a sok jó cucchoz, amiről beszéltünk közben:
És amiket ittunk:
Emailt pedig tudod, küldhetsz, de választ azt ne várj.
Beköszöntött 2024, mi pedig enyhe másnapossággal, ünnepi boldogságkilókkal és maximális lelkesedéssel csaptunk bele ismét a lecsóba. Szó lesz ezúttal a tavalyi év fontosabb eseményeiről – már amennyire azokat fel tudtuk még idézni – a Patreonunkról, amit kizárólag nagyon szimpi, menő arcoknak találtunk ki, a zseniális új borítóképünkről, amiért örökké hálásak (és sanszosan adósak - említettem már, hogy van Patreonunk?) leszünk László Márknak. És persze azon kívül, hogy van egy Patreonunk, ki kellett térnünk a tavalyi év végének legnagyobb szivárgására is, amikor karácsony előtt váratlanul kibukott, hogy James Wan, a Fűrész, Insidious és Démonok között nagysikerű szériák atyja öt évnyi előkészület után zöld utat kapott egy hivatalos Cthulhu hívása film készítésére, ami annyira komoly, hogy már a játékadaptációjáról is megy az alkudozás. A lovecrafti rajongóktól természetesen a bejelentés óta kapott hideget-meleget ez a hír, így rajtunk a sor, hogy az ünnepi fáradtságok kipihenését és Patreonunk beizzítását követően megmondjuk a témában a tutit.
🎧 Hallgasd meg itt is:
🎙️ Erről dumálunk:
Zoo_Lee végre megtalált egy korábban olvasott cikket, amit felemlegetett a podcastben! (Valaki hozzon pezsgőt, vagy támogasson meg minket egy üveggel Patreonon!) Ez az, amiben fejtegetik, hogy a Cthulhu révén talán lesz esélye a Del Toro-féle Őrület hegyeinek is: https://screenrant.com/james-wan-call-cthulhu-lovecraft-guillermo-del-toro-mountains-madness/
Egy petíciós platform, ahol aláírásgyűjtést indíthattok azért, hogy Zoo_Lee ne ajánlgasson több trashfilmet (vagy épp ellenkezőleg, annak érdekében, hogy ettől kezdve minden podcast epizódban bedobjon egyet, amit aztán addig emleget, amíg nem lesz belőle legalább egy mini adás): https://www.change.org/
És végül, a Patreonunk: https://www.patreon.com/theblackaether 🔗 Minden további fontos linket megtalálsz itt: https://linktr.ee/theblackaether
De csak a biztonság kedvéért, a Patreonunkét külön is mellékeljük: https://www.patreon.com/theblackaether
Emailt pedig továbbra is küldhetsz, továbbra se nézzük meg, kivéve ha Patreon tag vagy. Lehet majd ebből is lesz egy tier, hogy a legkomolyabb, legmenőbb rajongóink leveleiből tartunk egy felolvasós podcastet. Egyébként azt említettem már, hogy van egy nagyon király Patreonunk?
Lehet, hogy csak minket kísért a deja vu, de mintha már 2023-ban sem először hallanánk azt, hogy valaki megalkotta minden idők legjobb, leghitelesebb, leglovecraftibb legfilmebb legfilmjét, az eddigi hasonló kijelentések alanyait alaposabban szemügyre vételezve pedig még mi éreztük úgy, hogy elnézést kellene kérnünk az igencsak elbizakodott készítők helyett. Sajnos nincs ez másképp a Suitable Flesh-sel sem, ami a Dolog a küszöbön (The Thing on the Doorstep) „„„feldolgozása””” (igen, extra idézőjelekkel), a főbb szerepekben Heather Grahammel és Barbara Cramptonnal, a rendezői székben a Halálos kitérő 2-ért és a jópofa Mayhemért is felelős Joe Lynch-csel, a forgatókönyvíró pedig az a Dennis Paoli, aki többek között a Reanimátoron, a Tágra nyílt elmén és a Dagonon dolgozott Stuart Gordonnal. Az eredmény az ígéretes stáb ellenére mégis olyan, hogy annál már a Reanimátor harmadik része is hitelesebb és szórakoztatóbb lovecrafti film, szóval lehet, hogy velünk van a baj, de az az érzésünk, hogy ezt a filmelemezgetést kicsit szüneteltetni kéne, és januárban valami pozitívabb témával kezdeni.
Figyelem! Szókimondó szövegek!
A podcast hallgatása során a következő szavak vulgáris és/vagy politikailag nem korrekt verziójával találkozhatsz: pénisz, vagina, szexuális aktus, felszólítás szexuális aktusra, orális szex, felszólítás orális szexre, felszólítás önkielégítésre, prostitúció, prostituált, prostituált szülő, prostituált karhatalom, vizelet, exkrementum, sperma és egyéb testnedvek, értelmi fogyatékos, értelmileg akadályozott, pszichoszociális fogyatékos.
🎙️ Erről dumálunk:
Zoo_Lee meg persze megint olvasott pár éve egy jó interjút, csak már megint nem találta meg hozzá a linket, de sebaj, ilyen adásötletek után legalább tudjuk, mivel (vagyis kivel) fűtünk majd, ha esetleg elfogyna télen a tüzelő. Mentségére szóljon, legalább talált két másikat, amik szintén elég jók:
Ha esetleg megnézted a filmet, ne kérdezz, inkább ülj le mellénk, nézzük szomorúan a söröskorsó alját és elmélkedj velünk azon, vajon lesz-e valaha egy igazán jó, hiteles Lovecraft-feldolgozás.